Eddigi életem talán legfinomabb tésztáját tavaly Szardínia szigetén ettem. Egy tejszínes-fehérboros tagliatelle volt a "bűnös", kevéske darálthússal & pecorino sajttal. Előételként tálalták, de komolyan mondom vétek volt utána bármit is fogyasztani... Egyszerűen fantasztikus volt az ízkombináció, a mártás selymesen krémes & karakteres, a friss házi tészta testes & pont annyira roppanós, ahogy azt megírták a Nagykönyvben, a bor pedig éppen csak annyira érződött, hogy az egész egy könnyed, üde hatást érjen el! Leírhatatlan! Illetve valaki biztosan körbe tudná írni úgy, hogy csorogjon az ember nyála, miközben olvassa, de belőlem még mindig hiányzik az írói véna, így egyszerűen csak higyjétek el, hogy csodálatos volt! :)
Nos, a fent részletezett ételt én nem tudom elkészíteni. De valami hasonlóra törekedtem, amikor Fehérboros tésztát főztem vacsorára!
Hozzávalók (2 főre):
- 20 dkg darálthús
- 1 gerezd fokhagyma
- 1 dl fehérbor
- 2 dl tejszín
- 25 dkg tészta (most éppen a friss szerzeményem: garofalo schiaffoni)
- 20 gr parmezán
- 2 ek olívaolaj
- só, bors, bazsalikom
- 2 szelet sonka
- reszelt sajt
Elkészítés:
A tésztát lobogó sós vízben tegyük fel főni. Közben egy serpenyőben forrósítsuk fel az olajat & az áttört fokhagymával, illetve sóval, frissen őrölt borssal együtt pirítsuk le a darálthúst. Öntsük fel a fehérborral, főzzük 3-4 percig majd adjuk hozzá a tejszínt, a reszelt/őrölt parmezánt & fűszerezzük bazsalikommal. Innentől már csak addig hagyjuk a tűzön, amíg besűrűsödik. A sonkákat vágjuk 2-3 cm-es csíkokra & egy serpenyőben süssük ropogósra. A kifőtt tésztát keverjük össze a mártással & reszelt sajttal, sonkával tálaljuk.
Egészségünkre!
1 megjegyzés:
Szerintem a tiéd is nagyon finom
Megjegyzés küldése